P!nk          A rózsaszín vadóc 

  Nehéz gyerekkor van mögötte, nemcsak a körülményei miatt. Az Alicia Moore néven anyakönyvezett kislány a saját dolgát is megnehezítette. Féktelen természete hamar kiütközött, pedig végül is semmi mást nem akart, mint jól érezni magát a bőrében. „Elveszettnek és boldogtalannak éreztem magam. Koravén voltam, sosem akadtak velem egyidős barátaim.” A szülők állandó veszekedései, illetve későbbi válásuk csak rontottak a helyzeten. Pink sehova sem tudott beilleszkedni, az iskolát is kerülte. Egyvalamiben volt biztos: abban, hogy énekelnie kell. „Mindig tudtam, hogy énekelni akarok. Legszívesebben azt mondtam volna a tanáraimnak: Hagyjanak békén a házi feladattal! Én egy rocksztár vagyok!”

  A nagy öntudat mellé hamarosan a siker is megérkezett. Pink kezdetben a philadelphiai Club Feverben juthatott mikrofonhoz péntek esténként. „Az én kis péntek esti öt percem volt minden, amit akartam, imádtam a színpadot, az volt az egyetlen hely, ahol csúcsformában éreztem magam.” Itt talált rá az egy kiadó tehetségkutatója, aki azon nyomban beszervezte a lányt egy R&B csapatba. A dolog nem tartott sokáig-szerencsére-, Pinkről ugyanis hamar kiderült hogy nem jó csapatjátékos. A lemezcég végül szólóban is igényt tartott rá, így megszülethetett a debütáló Can’t Take me Home, amely az Egyesült Államokban kétszeres platinalemez lett.

  Ezen a korongon az énekesnő hat saját dala szerepel. „Verseket már régóta írtam, dalt először néhány évvel ezelőtt. Mindig személyes élményekből merítek ihletet. Ez nem úgy megy, hogy leülök ’Oké, most írok egy nótát!’ felkiáltással.  Ha eszembe jut egy jó ötlet, vagy kitalálok egy dallamot, akkor azonnal feljegyzem, akár az éjszaka közepén is.”

  Pink álma ezzel a lemezzel teljesült, zabolátlansága viszont mit sem változott. Nem véletlen, hogy a Lady Marmalade dívái közé őt választották negyediknek. Jöhet bármi, ami vad, botrányos vagy polgárpukkasztó.

  Az énekesnő M!ssundaztood című albumával is korlátokat döntöget. „Remélem, hogy ez a lemez sokkolja azokat, akik azt gondolták, hogy ismernek.” Hogy így van-e, nem tudom, de hogy az album remek, az biztos. Pink jó nevű közreműködőket is megnyert ez alkalommal, így pl.: Steven Tylert az Aerosmithtől, Linda Perryt. Linda az énekesnő gyerekkori példaképe volt. „Ugyanolyan kalapot hordtam, mint Linda, és hasonló csizmákat, mint ő. Hangzásban is igyekeztem utánozni.”  - emlékszik vissza Pink. A megismerkedésük nem volt szokványos. Az énekesnő megszerezte Linda telefonszámát és egy 15 perces üzenetet hagyott a rögzítőjén, megfenyegetve, hogy üldözni fogja, ha nem hívja fel. A találkozás végül összejött, azóta a két lány legjobb barátságban van. A M!ssundaztood – amellett, hogy rengeteg zenei stílust ötvöz-, sokmindent elárul Pink magánéletéről. Elég, ha csak a Family Portraitra, vagy a My Vietnam-ra gondolunk.  Előbbi a szülők válását, utóbbi a háborús veterán apa révén szerzett élményeket dolgozza fel. „Nem is tudatosult bennem, hogy a válás mennyire megviselt, míg ezt a dalt meg nem írtam. Megmutattam az anyámnak, aki ezután napokig sírt.”

  Pink élete végül szerencsésen alakult. Amikor a jövőröl kérdezték, azt válaszolta: „ Örökké énekelni akarok. És ki akarok irtani néhány előéletet! Például hogy rózsaszín hajjal csak punk lehet az ember, vagy nem tudok R&B-t énekelni, mivel fehér vagyok, vagy nem tehetek meg bizonyos dolgokat azért, mert lánynak születtem.” Azt hiszem, az utóbbiak ellenkezőjéről már meggyőzött minket.